Édes november

Csodálatos film! Mindenkinek ajánlom, aki hisz még egy igaz társ létezésében, és a hallhatatlan szerelemben! 

"-Sarah! Az élet nem tökéletes!

 - Nincs egyebem csak az ahogy majd emlékszel rám. Ez az emlék kell nekem, hogy erős és szép lehessek. 

   Hát nem érted? Ha tudok, hogy így emlékszel majd rám, bármivel szembe tudok nézni. Bármivel!

   Istenem, te vagy az én hallhatatlanságom!"   

Egy gyermek levele Istenhez

"Kedves Isten! Nem gondoltam, hogy a narancssárga megy a lilával, míg kedden nem láttam a naplementét, amit Te készítettél. Klassz volt!"

"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad!"

"De mégis... ha azt mondta, hogy hívni fog... hívhatott volna, hogy közölje, hogy nem hív, és én megköszöntem volna, hogy hívott, hogy nem hív!"

"- Te szereted a magányt?

 - Nem, azt hiszem a magány szeret engem!"

"A magánytól való félelem tanít meg minket a szeretetre!"

"Átvágnak bánatodon, és otthagynak mozdulatlanul...ócska emléktárgyak között!"

"Mi az mi emberré teszi az embert- egy barátom kérdezte egykor- talán a származása, hogy hová születik? Én nem hinném. A döntései teszik emberré! Nem az számít, hogyan kezdi az életet, hanem az, milyen befejezést választ!"

"Hogy mit jelent hattyúnak lenni? Úgy siklani, mint az álom? Fenségesen a tó sima tükrén... És nem menni soha a partra. A szárazon, ahol az emberek járnak, ügyetlen a hattyú. Tán nevetséges is. Ha végigtotyog a parton akkor egy másik madárra hasonlít. Egy libára. Ott kell maradni a tó tükrén. Némán, fehéren, fenségesen. Nem repülni, pedig madár. Egy dalt tudni, és nem énekelni. Egy életen át, mindhalálig. Emelt fő, hűvös közöny azok iránt, akik a partról bámulnak!"

"Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt, már régen eltűnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is. Megölted a lelked egy tollvonással..."

Szex és New York

"Egész éjjel fent voltam, és a hitbe vetett hitemet elemezgettem. Lehet, hogy kezdettől fogva nem hittem kettőnkben? Nem hittem, hogy közel enged magához, hogy egyszer azt mondja: szeretlek? Miután elment, egy héten át sírtam, aztán mégis rátaláltam a hitre, a saját magamba vetett hitemre. Hittem, hogy egy nap találkozom valakivel, aki biztos lesz benne, hogy én vagyok számára az igazi."

Legyünk boldogok

"Gondolkoztam ezen a "legyünk boldogok" dolgon, és úgy érzem, hogy az emberek akkor érzik elveszettnek magukat, amikor azt hiszik, a boldogság az életcéljuk. Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. Megszerezzük az autót, megkapjuk azt az állást, vagy azt a bizonyos személyt, aki helyrehozza az életünket. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél. Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó. Jön-megy, és ez így van rendjén. És szerintem ha így gondolnának rá az emberek, akkor sokkal többször találna rájuk a boldogság."

"Anyám mindig azt mondta, hogy a három legnehezebb dolog az életben: bízni, hinni, és megbocsátani. Megbocsátani annyi, mint továbblépni. Halld hát az erőt a hangomban, mikor azt mondom: megbocsátok neked, mert szeretlek. Ilyen egyszerű és ilyen bonyolult ez."

Ady Endre

 " Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni."

Azt hitted a csillagokig repít az érzés! De most a szobádban ülsz, csendben, egyedül!
/Reménycsillag/

 

"Egy angyal fentről véd, vigyáz rám, megszólal néha: hé hibáztál!"

Talán...

 "Csodák... talán voltak valaha
utak... talán vittek valahova
szívek... talán dobbantak valakiért
könnyek... talán hulltak valamiért
sikoly... talán hallotta valaki
öröm... talán maradt még valami."

"Kedves szívem!
Hagyd abba! Ne szeresd őt tovább, úgyis csak megsért téged, sebeket hagy maga után, amik nem gyógyulnak be talán soha. Kérlek hagyd abba! Ne szeresd. Így fáj nekem és neked is, nem éri meg, csak arra kérlek, zárd el őt valahol oda legbelülre, oda mélyre, hogy ne jusson mindig eszembe, de ne felejtsem el.. Zárd el magadban jól, hogy kiszökni se tudjon, de ne szeresd őt tovább, kérlek!"