Talán sikerült...

"A szerelem nem történik meg csak úgy egy olyan lánnyal, akinek a reményei álmodozáson alapulnak. Igazság szerint mindenkinek van valami gondja, de hogy kitaláltam egy álompasit, aki tökéletes, az mind közül a legnagyobb gond... A szerelem olyanokhoz jön el, akik elég reálisak és okosak, hogy megnyissák a szívüket és az eszüket, és akik belátják, hogy egy igazi kapcsolat az egy valódi csoda. Én nem találtam még ilyen kapcsolatot, de talán sikerült leráznom a képzeletbeli lovag árnyát és rátaláltam önmagamra."

"- A szerelem a legfeketébb minden dögvész közül. Ha belehalna az ember, talán volna valami jó a szerelemben, de a végén mindenki kigyógyul.
- Én nem gyógyulok ki belőle.
- Ó, dehogynem! Kigyógyulsz. Csak egy pár szegény nyomorult pusztul bele néha a szerelembe."

Csillagok, fáklyák, világítótornyok

"Nekem a szerelem örök, neked egy furcsa emlék. Szerettél, nem szerettél, valakivel elcseréltél. Egy hamvadó tűz mellett, mindent elmeséltél, de megfogni a kezem, akkor féltél. Szeretlek, bár nem szeretném.
Amikor először táncoltunk, utoljára éltünk, mert fiatalon, bután, mindent félreértünk. Botladozva éltük életünk, de egyszer levetkőztél - Az egy örök rejtély- Szeretlek, bár nem szeretném. A melleid, a fények, a tengerpart, s a belső rémek, megmaradtak nekem, mint fáklyák fekete éjben. Gyűlöltük néha egymást, Te mást kerestél, néha megállt a szél. Szeretlek, bár nem szeretném.De tudtuk már akkor is,magunktól kell félnünk. Mégis az örömöt, másoktól reméltük.  De azt a táncot, soha nem felejtem el. Az volt a kezdet, egy titkos égi jel! Szeretlek, bár nem szeretném. Veled voltam végig, pedig nem kérted. Nagy csatákat vívtunk ködös ellenséggel. Háborúztunk ott, hol az Isten nem véd meg!  Mellettem álltál, pedig nem kértem. Szeretlek, bár nem szeretném. Évről évre álmodtunk - mind elvették! Nem olyan lett a világ, ahogy apáink remélték. De felálltál, s repültél, az Égen csillag lettél. Táncolsz fenn az Égen, mint azon az estén. Szeretlek, bár nem szeretném.A Te csillagodat esténként az erkélyen nézem, nem tud róla senki - mégis a segítségem. Lehet, bátortalan voltam, lehet, a szerelemtől féltem, lehet, elrontott mindent, a féltett büszkeségem. Szeretlek, bár nem szeretném. Úttalan utakon, lovasokba tévedsz, kik a fényt kutatják, mely a Nap, a földi élet. Rönköket cipelsz válladon, hogy épüljön templomod, melyet démonok terveztek, de felépítik az angyalok. Szeretlek, bár nem szeretném. A felhők fölött a pilóták mindig látják a Napot. Minket az élet nem kárpótol. Minket meglopott! Te is én is halkan mondjuk: Egyedül vagyok. De tudjuk összetartozunk, a határ elkopott. Szeretlek, bár nem szeretném. Volt egy mese, mit olvastunk a viharról, meg a lányról, aki kiállt a partra fáklyával, hogy a társa lásson. Fúj a szél, nincsen kiáltás, hangtalanul élünk. Építjük a ködből, a csendből, éledő reményünk. Szeretlek, bár nem szeretném. A kapitány nem látta a fényt, sem az égen a csillagot. S a lány ott lassan szoborrá vált, kővé fagyott. Világítótorony lett háborgó tenger partján, sokaknak mutatott utat a lét, s a nemlét fokán. Szeretlek, bár nem szeretném. Szemeid csillagok, tested az égő fáklya, torony lettél, mely világít, melyet minden hajós láthat. S a viharnak, ha vége lesz, a tenger homokos partján, öleljük úgy egymást, ahogy először kívántál. Szeretlek, bár nem szeretném. Nekem a szerelem örök, neked furcsa rejtély. Világítasz sok hajósnak, az a tánc, csak régi emlék.  Most még süt a nap, de jégesőre várunk, de egy régi mesében egyszer, egymásra találunk.
Szeretlek, Te nem tudod, szeretlek, magam sem értem"

Oravecz Nóra

"Aki ismer, az rád néz és tudja. Tudja, ha fáj, hogy szétszakadtál legbelül, tudja minden szó nélkül, ha nem, és azt is, hogy mikor rejted több kilónyi festék mögé az arcodat. Hogy mikor takargatsz valamit, vagy épp rejted el magad úgy, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki sem arra, hogy baj van. Méghozzá nagy. De azt nem kell mindenkinek tudnia. Miért is kellene. Úgysem tudnának mit kezdeni vele, hiszen neked kell megoldanod, talpra állnod, meg minden. Nekik úgyis csak egy hiszti lesz a sok közül. Miért is lenne más. Közben meg nem az. Köze nincs a hisztihez. De ezt csak az ismerheti, aki benned van. Akit beengedtél, és nem az előszobában váratsz. Belőlük meg kevés van."

.Oravecz Nóra.

"Gyönyörűnek lenni annyit jelent, hogy ragyogsz. Ha kell, ha nem, mindig, szívből, kifelé, ha bántanak, ha fáj, akkor is, mert meg tudod tenni. Hiszen sohasem felejted el azt, hogy ki vagy. Hogy mi van benned, hogy értékes vagy és mindenre képes. Nincs olyan, hogy bármi is összetörhetne úgy igazán öt percnél tovább. Mert bár minden nyomot hagy rajtad, azt már te döntöd el, hogy mennyire fog fájni életed hátralévő részében. És miért fájna, ha nem muszáj fájnia? Egyébként is vannak dolgok, amiken nem tudsz változtatni. Csak hagyd őket, egyszer úgyis minden a helyére kerül. Vagy lehet, hogy már rég a helyén van, csak túlságosan közelről figyeled."

"A hűség törékeny dolog!"

Oravecz Nóra

"Meg kell tanulnod, hogy van, amikor igenis egyedül maradsz, és senki sem fogja majd a kezed, nem mondják azt, hogy elég vagy, és az egyetlen dolog, amiből erőt meríthetsz, az saját magad. De tudod mit? Ez a legjobb dolog, ami történhet veled. Megedződsz, megerősödsz, és onnantól egy dolog biztos: nincs az a csapás, ami úgy össze tudna törni, hogy ne tudnál felállni. Tudod, miért? Mert magadból szerzed az erőt, és nem másból."

...Oravecz Nóra...

"Csak azért kell összetörnünk, hogy minden darabunkat megismerjük. Azt is, amiről eddig nem is tudtunk, azt, ami ott volt mélyen, legbelül, és talán soha nem került volna felszínre, ha nem szakad darabjaira."

Oravecz Nóra

"Annyira vágyok rá, hogy néha igen, megszakad a szívem. Az ölelésére, a mosolyára, arra, hogy tudjam, mellettem van, támogat és erősít. Fene tudja, hol van. Azt sem tudom ki ő, de egy biztos, egyre inkább hiányzik az erő, ami akkor is tovább visz, amikor én már kevés vagyok. És igen. Kell, nagyon kell, mert egyedül lehet, hogy összeroppanok."

Oravecz Nóra

"Eljön majd a nap, amikor senki szava sem tud majd letörni. Akkor már erős leszel. Nem fog érdekelni, hogy ki mit mond, hiszen egyetlen dolog lesz biztos számodra: méghozzá az, hogy neked mi az igaz. Benned mi van, számodra mi jó, meg neked mit jelent. Történhet bármi, te biztos leszel annyira magadban, hogy lásd, mi a te utad, és mi az, aminek köze nincs hozzád."