"Miért szeleteli fel, klopfolja, sózza, cukrozza, és süti meg a szívemet? Mi vagyok? Egy hal a vágódeszkáján? (...) Nem fél semmitől, mert magánál van a kés, de szeletelés közben megvághatja magát! Vagy megakadhat a torkán egy szálka, és akkor meghal. Nem tudja, hogy a halnak a deszkán már nincs félnivalója? De még hegyes szálkák vannak a testében. Nekem is vannak szálkáim! Mindenkinek vannak szálkái! Vigyázzon a szálkáimmal!"

"Mindannyian változunk. (...) Mindannyian különböző emberek vagyunk az életünk során. És ez így van rendben, ez így jó, tovább kell lépni, csak emlékezz közben mindazokra az emberekre, akik egykor voltál."

"Világéletemben egy boldogságtól fűtött szerelemre vágytam. Olyan regényesre és olyan drámaira, mint amilyen csak a filmekben van. De (...) rá kellett döbbennem, hogy a férfiak nem hisznek abban, hogy a mesék valóra válhatnak."

Újrakezdés

"Az idő minden sebet begyógyít. De minél nagyobb veszteség ért minket, annál mélyebb a seb. És annál nehezebb újra teljesen éppé válni. A fájdalom enyhülhet, de a sebeink emlékeztetnek minket a szenvedésünkre, és a hordozójukat még inkább eltökéltté teszik, hogy ne sérüljenek meg újra. Tehát az idő múltával elveszünk a félrevezetésekben, kiéljük a frusztrációnkat, agresszíven reagálunk, engedünk a dühünknek. Eközben pedig tervezünk, szervezünk, amíg arra várunk, hogy megerősödjünk. És mielőtt feleszmélnénk, az idő tovaszáll. Meggyógyultunk, készen állva az újrakezdésre."