Kint esett az eső, én a meleg szobában ültem, s észrevettem, hogy párás az ablakom. Az ablakhoz sétáltam. Egyik ujjammal elkezdtem rajzolni valamit, de még nem sejtettem, hogy mi lesz belőle. Nem én vezettem a kezem, valami akaratlanul irányítani kezdett. Nem értettem! Aztán eszembe jutott ő! Akinél ottfelejtettem a szívem. Talán gondolataim vezéreltek? Mikor az ujjaim már nem mozogtak, észrevettem, hogy miatta rajzolok szívet egy párás ablakra. Mindez Miatta volt! Hátraléptem, hogy megcsodáljam a képet,
de... Megváltozott! Mindenki láthatta, csak én nem. Én csak érezhettem...de ez csak az enyém volt, s ezt nem láthatta senki sem! /Reménycsillag/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése