Otthon és boldogság

"Hogy erőt gyűjtsek, egy percre még megálltam a téren. Az a bizonyos, jellegzetes óra volt ez. Még most, még itt is felismertem, s valami édes, fájdalmas, és hiába való érzés fogott el utána. A honvágy. Ahogy körülnéztem ezen a szelíd, alkonyati téren, ezen a viharvert,  és mégis ezer ígérettel teli utcán...folytatni fogom a folytathatatlan életem. Nincs oly képtelenség, amit ne élnénk át. S utamon már is tudom, ott leselkedik rám, mint valami kikerülhetetlen csapda; a boldogság..."