"- És a szerelemmel mi lesz?- kérdezte halkan és csalódottan...
- Őrizd meg magadban, tündérkém! Én nem kellek hozzá, hidd el! Majd meglátod hány emberbe leszel még szerelmes! És hányszor járod még el ezt a slowfoxot, ugyanilyen boldog félálomban, és végül fölébredve és lezuhanva, mint most, velem.
Te a szív bohóca vagy...!
Mindig kihasználnak majd.
Mindig szárnyalsz, és mindig lezuhansz. Ez a sorsod. Örökké sóvárogsz, úgy érzed eljött az igazi, sőt a legigazibb- és a végén egyedül maradsz.
Ebből a magányodból építed meg a csodálatos számaidat azon a porondon, amelyet Életnek hívunk, és eljátszod majd sorsod nagy élményét, azt, hogy a szerelem a saját szívedből szól.
A másik nemigen kell hozzá."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése