Szörnyű jel

"Mi érzek?

Mennyit?

Mekkorát? 

Nem számolom, de érzem rajtad az illatát

A bőrödön csillogó igazat,
A megvallhatatlan kínokat

Az idő mérgét, ahogy dolgozik

A hiányodat, mert nem vagy itt

Valahányszor engem elfelejtesz, puha tenyér vagy:

Magadból kiejtesz

Zuhanok csak és eltűnök

Az ágy mögött, a fű között

Mint elgurult üveggolyó

Ha megtalálsz is

Meghalni jó.

Te vagy, akitől megtudom:

A csodára nekem is lett jogom.

Köszönlek

Várlak

Ez mind te vagy, anya és angyal

Csak el ne hagyj

Mert akkor magamba miattad tépek

És jönnek a szomorú képek

Mert képes vagyok ölni és halni

A világba végül bemarni,

Dühöm és bosszúm szörnyű jelét

Hogy szerettelek, és nem volt elég!"

  /Kovács Ákos/