Az fájt, ami nem volt

Azt hitte örökké fog tartani. Minden. Boldog volt, és ebből a jókedvéből ki sem lehetett szakítani. Szinte minden percben rá gondolt, közel érezte magához, még akkor is, amikor millió lépés volt közöttük. Nem hitt az elmúlásban, s főleg abban nem, hogy egyszer majd nem beszélnek és nem szeretik tovább egymást. Aztán hosszú hónapok, évek teltek el, s rájött, hogy talán csak ő akarta, hogy így legyen. S egy napon már nem beszéltek. Elmúlt. Minden. De ő továbbra is szerette, s tudta ez sosem múlik el. De egy lényeges dolgot elfejtett...hogy őt már nem szerették tovább. De érzéseit még ez sem rendítette meg, mert akárhányszor rá gondolt, sajgó fájdalmat érzett a szívében. Fájt! S az fájt, ami nem volt. Talán sohasem. /Reménycsillag/