Közeleg

 

"Kedves Jézuska! Nem akarok sokat a fa alá, csak azt szeretném, hogy az az ember, aki ezeket a sorokat olvassa, boldog legyen... Akarom, hogy a súlyos betegek meggyógyuljanak... Akarom, hogy az embereknek ne legyen gondjuk a megélhetéssel, legyen meleg lakásuk, ételük... Kívánom minden embernek a barátságot, szeretetet, egészséget..."

"Csak most döbbent rá, hogy egészen eddig őt várta, már napok óta. És ebben a pillanatban egyszerre elfogadott mindent, amit a sors rendelt neki. Nem panaszkodott, inkább örült, hogy megengedheti magának ezt a fényűzést, mert (...) tudja, hogy ennek a szerelemnek nincs jövője, de mivel nem vár tőle semmit, csak nyerhet vele."

"- Már rég össze kellett volna szedni magam. (...) Hát nem mondhatom, hogy kapkodok. Mást se csinálok, mint sajnálom magam.
- Na és? Sajnáld csak, ha ez segít, és ne törődj senkivel. De aztán ne legyen bűntudatod amiatt se, hogy jól érzed magad. Vannak súlyosabb bűnök is a világban, mint hogy valaki boldog."

"Aznap este a reményről elmélkedtem. Talán ennyi év után butaság optimistának lenni. Talán a pesszimizmus olyan, mint egy hidratáló krém. Nap mint nap használnunk kell, különben hogy állunk talpra, ha a valóság szétzúz mindent, amiben hittünk, és a szerelem bárki bármit is mond, nem mindenható! Vagy a remény olyan drog, amiről le kell szoknunk? Vagy ez tart életben minket? Na de mi rossz van abban ha bizakodunk?!"

" Kedves alvás! A mi szerelmünk olyan erős. Nem hagyhatjuk, hogy holmi ébresztőóra közénk álljon."

Azokon a napokon

  

"Azokon a napokon amikor csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon... azokon a napokon amikor még rám is mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen... azokon a napokon amikor beszélhettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a kádban, vagy nevettem a testvérem faviccein... ezerszer is meghallgattam a dalt, amit te mutattál... azokon a napokon amikor még meg is érinthettelek táncoltam az utcán,vagy bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt...elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem még a könnyem ki csordult. Azokon a napokon...Csak Miattad...Tényleg Én voltam..."

Szilvási Lajos

"Be kellene táplálnom magamba, hogy ezek után...megszűnt létezni. Nekem létezni. Akit az érdekel, hogy nekem hány árnyékom volt eddig, azt a srácot én törlöm a nyilvántartásból...akkor is, ha miatta éreztem életemben először, hogy remeg a bőröm körül a levegő. Pedig most is remeg. Plusz a szemem is ég Miatta. Eloltom a villanyt és visszafekszem. Sötétben és a pléd alatt könnyebb kiáztatni a szép szememet."

Valóság

"Lehetetlen alak vagy. Kibírhatatlan. És az a szörnyű, hogy én még mindig szerelmes vagyok beléd. És folyton kiborulok magamtól, amikor újra meg újra észreveszem, hogy még mindig abban reménykedem, én hülye tyúk, hogy egyszer csak rám telefonálsz, vagy egyszerűen becsengetsz, és én ajtót nyitok, és az ajtóban te állsz, és én egy pillanat alatt úgy elgyengülök, hogy majdnem kibicsaklik alólam a két lábam."

"A lányok bonyolultak. A hozzájuk járó használati utasítás 800 oldal, amiből legalább négy fejezet hiányzik, rosszul van fordítva, és alig érthető."

Így is lehetne

"Egy nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam a mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit bohócokon, reménytelenül szomorú embereken meg a Disney-filmek gazfickóin lehet látni. Én vagyok az a lány a bulikról meg piknikekről készült fotókon, aki, amúgy szemre, csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában hamarosan elmegy. Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta. Ki leszek törölve a történelemből... Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom."

Majd találkozunk

"Az a nagy baj az idővel...hogy végül mindig elfogy. Fogalmam sincs, hogy merre lehetsz a nagyvilágban..de tisztában vagyok vele, hogy már rég elveszítettem a jogot, hogy tudjam. Mindegy, hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk."

"Arcod keresem a naplementében, amit máshonnan látunk, Te meg Én. Neked az óceánról ragyog vissza, nekem a fák közt szűrődik át a fény."

"Az az igazán őszinte mosoly, amit senki nem lát."

"Lehet, hogy Isten nem mindig adja meg nekünk a boldogságot, de mindig ad reményt."

Remények

"Mind azt hisszük, nagyok leszünk, és kicsit csalódunk, ha reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk, könnyen elhalványul amellett, ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk, az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk, az csak a kezdet. Amire nem számítunk, attól változik meg az életünk."

"Amikor kicsi vagy, az éjszakák rémisztőek, mert szörnyek rejtőznek az ágy alatt. Amikor idősebb leszel, a szörnyek másmilyenek: önbizalomhiány, magányosság, megbánás. Habár öregebb és bölcsebb vagy, még mindig félsz a sötétségtől."

Tökéletes napok

"Nem tudhatod előre, hogy melyik lesz életed legfontosabb napja. Amiről azt hiszed, hogy fontos lesz, az úgysem olyan lesz, mint ahogyan azt elképzelted. Ez egy az átlagos napok közül. A legfontosabb nap is normálisan kezdődik. Azokat a napokat a végük teszi a legfontosabbá. A napot, amikor elkötelezed magad valami vagy valaki iránt. A napot, amikor összetört a szíved. A napot, amikor megismerted a nagy Őt. A napot, amikor rájöttél, hogy nincs elég idő, mert örökké akarsz élni. Ezek a legfontosabb napok, a tökéletes napok."

 

"Csak az tud élni, ki mindig nevet, kinek szívéből nem fogy a szeretet, kinek lelke élettől vidám, a világ szépségén ámulva csodál. Ki minden könnyből szivárványt fakaszt, ki minden sziklából virágot szakaszt, ki élete gondjain könnyedén átrobog... Csak az tud élni: Ki mindig mosolyog!"

Érted?

                                
     Ady Endre- Szívek messze egymástól

Valahol egy bús sóhaj száll el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendül most
S mosolyog a szívem.
(...)
S valahol nagy lehet az átok,
Mert sírni sem tudok.

Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg szegény,
Megölte a vágy és a mámor,
Éppúgy mint az enyém.
Hallják egymás vad kacagását,
Míg a nagy éj leszáll
S a nagy éjen egy pillanatra
Mind a kettő megáll.

Más lettem?!

"Vicces dolog felnőni, mert váratlanul tör rá az emberre. Egyszer csak azon kapod magad, hogy egy másik ember vagy."

Vágyak

"Kézen állni mindennek tetején, hintázni a világ peremén."