Ady Endre- Szívek messze egymástól
Valahol egy bús sóhaj száll el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendül most
S mosolyog a szívem.
(...)
S valahol nagy lehet az átok,
Mert sírni sem tudok.
Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg szegény,
Megölte a vágy és a mámor,
Éppúgy mint az enyém.
Hallják egymás vad kacagását,
Míg a nagy éj leszáll
S a nagy éjen egy pillanatra
Mind a kettő megáll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése