"Mikor ezt a levelet írom,az óceáni levegő borzongatja bőrömet.A hatalmas óceán lesz majd a sírom.Azt mondták,hősként halok meg,hazám békéje és dicsősége lesz majd áldozatom jutalma.Imádkozom,hogy így legyen.Csak azt sajnálom,hogy sosem mondtam el neked,mit érzek.Bárcsak hazatérhetnék,bár megfoghatnám a kezedet,bár elmondhatnám mennyire szeretlek.Mióta csak az eszemet tudom.De nem tehetem.Már látom,hogy meghalni könnyű,de szeretni nehéz.Mikor a gépem alá merül,nem ellenségeim arcát látom majd,hanem a szemedet,ami olyan,mint az esőben csillogó fekete szikla.Azt mondták,hogy csatakiáltással kell a célra vetnünk magunkat,ehelyett én a nevedet súgom majd.A halálban is,ahogyan az életben is."

Magány

"Nem tudsz aludni! Lehet, hogy azért, mert késő éjjel, mikor minden zaj elhal és ott fekszel az ágyadban, teljesen egyedül, úrrá lesz rajtad a félelem. Azért, mert hirtelen minden annyira üres!"

"Néztem a nőt, aki addig voltam, és láttam, hogy gyenge, bár próbálja azt a látszatot kelteni, hogy erős. Mindentől fél, de elhiteti magával, hogy ez nem félelem, hanem annak az embernek a bölcsessége, aki ismeri a valóságot. Befalazza az ablakokat, nehogy besüssön a nap a szobájába: kifakítaná a régi bútorokat.
Láttam, ahogy a Másik a szoba sarkában ül: gyenge volt, fáradt és kiábrándult. Uralma alá hajtotta és rabszolgaságban tartotta azt, aminek mindig szabadon kéne szárnyalnia: az érzelmeit."

"Csak ülök a parton a magányommal, és nézem, hogy táncol a vízen a fény. A lopott órákat számolom újra meg újra!"

"Mi lesz ha vége a nyárnak és minden csodának, és elmész, mert valaki Téged is vár? ... De várj, még valamit mondnék! Ha még egyszer hívnál, lehet, hogy végleg nálad maradnék!"

"Könnycsepp megtöri a fénylő múltat. Lelkem őrzi, de engedlek tovább! Ma éjjel már nem akarok így gondolni Rád, nem akarok várni, menj tovább! Menj, én szerettem, menj tovább!"

"Hol volt, hol nem volt - neked csak ennyi. De nekem sokkal többet ért! Nem akarok hinni a szívemben, hogy nem volt véletlen. Nem akarok égni, tévedtem. Éltem, szerettem, megőrültem!"

"Már annyiszor próbáltam gyűlölni. Annyiszor próbáltam elfelejteni. De ő akkor mindig jött azzal a szívet tépő mosolyával. Már nem próbálom gyűlölni. Csak felejteni akarok. Felejteni jót és rosszat, felejteni mindent, ami Ő!"

"Nevetni az tud csak igazán, aki már eleget sírt!"

"Az élet romlik és fogynak a boldog love story-k!"

"Néha könnyebb a zenével üvöltve sírni,mint a néma csendben,arcodra fagyott mosollyal üldögélni!"

„Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA.”

„A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek. A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.”

"Amikor először találkoztam vele, már akkor tudtam, hogy nehéz lesz elfelejteni."

“Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek!”