"Mikor ezt a levelet írom,az óceáni levegő borzongatja bőrömet.A hatalmas óceán lesz majd a sírom.Azt mondták,hősként halok meg,hazám békéje és dicsősége lesz majd áldozatom jutalma.Imádkozom,hogy így legyen.Csak azt sajnálom,hogy sosem mondtam el neked,mit érzek.Bárcsak hazatérhetnék,bár megfoghatnám a kezedet,bár elmondhatnám mennyire szeretlek.Mióta csak az eszemet tudom.De nem tehetem.Már látom,hogy meghalni könnyű,de szeretni nehéz.Mikor a gépem alá merül,nem ellenségeim arcát látom majd,hanem a szemedet,ami olyan,mint az esőben csillogó fekete szikla.Azt mondták,hogy csatakiáltással kell a célra vetnünk magunkat,ehelyett én a nevedet súgom majd.A halálban is,ahogyan az életben is."