Nálam ez a könyv lakik mindenhol

"Az igazi könyv nem a könyvespolcon lakik, hanem a párna alatt, az éjjeliszekrényen, az ágy mellett a padlón, a kocsi kesztyűtartójában, a télikabát zsebében, a strandtáska mélyén naptejek és jégkrém papírok tőszomszédságában vagy éppen (urambocsá') a vécéablakban."

"Azt akarom, hogy az arcomba essen az eső, s hogy rámosolyoghassak minden férfira, aki tetszik, és el akarom fogadni az összes kávét, amire meghívnak. Meg kell csókolnom az anyámat, meg kell mondanom neki, hogy szeretem, ki akarom sírni magam az ölében, hogy végre ne szégyelljem kimutatni az érzelmeimet, amelyek mindig is léteztek, bár magamnak sem mertem bevallani."

Ne hidd, hogy könnyű ezzel az érzéssel élni! De inkább fájjon, minthogy elfelejtsem és ne emlékezzek rá!

 /Reménycsillag/

"Azt mondják, a szerelem fáj. De ez nem igaz. A magány az, ami fáj. Valaki elvesztése fáj. A féltékenység fáj. Ezeket a dolgokat mindenki összekeveri a szerelemmel, de valójában maga a szerelem az, ami képes az összes fájdalmat elfedni, és segít abban, hogy újra csodálatosan érezd magad."

”Én is voltam gyermek. Mondtak mesét, százat. Álmodtam királyfit, hintót meg várat...”

Szinte nem aludtam semmit. Éjjel azt mondták nekem, hogy csak a szerelmet szerettem. Elképzeltem milyen lenne vele, ő járt a fejemben naphosszakat. Szerinte képzelt dolgokba voltam szerelmes. Illúzió volt minden? De nem erről szól az egész? Órákat, napokat, heteket gondolni rá, még akkor is ha ő nem teszi ugyanezt? Fájt ezt hallani, mert beférkőzött egy gondolat a fejembe. Szerettem én őt valaha is? Vagy csak ámítottam magam, álomvilágban éltem? De akkor miért gondolok Rá még most is, amikor már nincs hozzá semmi közöm? Vagy talán csak a búcsú nélküli távozás, ami ennyire fáj? Nem tudom a választ! Talán nem is akarom! Inkább csak megpróbálok beletörődni, mindenbe, ami elmúlt! De tudom, hogy mit éltem át, még most is érzem a fejem búbjától a lábujjamig. Talán soha nem mutattam ki jól, hogy mit érzek. De tudod mit? Igenis szerettem! És mindig is fogom! Mégis csak egyet szeretnék: Egyszer, végre könnyek nélkül emlékezni rá!

/Reménycsillag/

"Dobozba tettem az emlékeimet. 
Hogy miért? 
Mert nem akarom, hogy tökre tegyen a tudat, hogy csak ez maradt meg belőle nekem. Bármikor elővehetem, ha kedvem tartja, s újraélhetek minden egyes percet, amire még emlékszem.
De a legfontosabb, hogy nem kell hozzá emlékdoboz. Minden egyes közös pillanat bennem él. Egy eldugott, zárt helyen. 
A szívemben!"
/Reménycsillag/

"Nem baj, ha nem szeretnek, fő az, hogy én szeressek. Szeretet és megismerés egy. S az által, hogy én szeretek - a viszont szeretet minden reménye nélkül - olyan boldogsághoz, olyan teljességhez és olyan megismeréshez jutok, amely szabaddá tesz!"

Egyetlen kívánságom van! Legyen végre nyár! Na jó, van több is, de ez a legkisebb! :)

/Reménycsillag/

"-Jól vagy?
– Igen.
– Akkor miért könnyes a szemed?
- Csak zavar a cigaretta füst.
- Rá gondoltál?
–Nem…
- De szoktál még rágondolni?
– Nem, már nagyon rég nem
gondoltam rá.
– Biztos?

– Igen, teljes mértékben.
– De attól még szereted…
- Nem, nem szeretem.
- És hiányzik?
- Ő már nem.
– Akkor miért vagy szomorú?
– Mert hiányzik.
– Látod? Én megmondtam, hogy
hiányzik.
– Nem, ebben tévedsz.
– De hát.. azt mondtad hiányzik.
– Igen, hiányzik. Ő hiányzik nem pedig
az, akinek most mutatja magát.
– Ezt nem értem…
- Nem baj… Nem is kell még most
értened. Egyszer úgyis megérted."

Nem látja, de Boldog Névnapot!

"Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges!"

A legtöbb lány ezt a pillanatot várja! Talán egész életében! Remélem egyszer nekem is megadatik! /Reménycsillag/

"Annyiféle érzésem van irántad. Van amikor kedvellek, van amikor utállak. Van amikor már nem érdekelsz, van amikor mindennél jobban hiányzol. De mindez ellenére, minden nap tudom, hogy még mindig szeretlek."

"Husitól"

"Ahonnan én jövök, ott nem létezik fájdalom,
ahol most élek, ott a lélegzet is fáj nagyon.
Ahova tartok, oda nem tartozik senki sem,
én nem tartozok senkihez, te elhiszed, én elhiszem."