Szinte nem aludtam semmit. Éjjel azt mondták nekem, hogy csak a szerelmet szerettem. Elképzeltem milyen lenne vele, ő járt a fejemben naphosszakat. Szerinte képzelt dolgokba voltam szerelmes. Illúzió volt minden? De nem erről szól az egész? Órákat, napokat, heteket gondolni rá, még akkor is ha ő nem teszi ugyanezt? Fájt ezt hallani, mert beférkőzött egy gondolat a fejembe. Szerettem én őt valaha is? Vagy csak ámítottam magam, álomvilágban éltem? De akkor miért gondolok Rá még most is, amikor már nincs hozzá semmi közöm? Vagy talán csak a búcsú nélküli távozás, ami ennyire fáj? Nem tudom a választ! Talán nem is akarom! Inkább csak megpróbálok beletörődni, mindenbe, ami elmúlt! De tudom, hogy mit éltem át, még most is érzem a fejem búbjától a lábujjamig. Talán soha nem mutattam ki jól, hogy mit érzek. De tudod mit? Igenis szerettem! És mindig is fogom! Mégis csak egyet szeretnék: Egyszer, végre könnyek nélkül emlékezni rá!

/Reménycsillag/