Csak a Holdra nézek és tudom, hogy hasonlítok Rá. Néha jobban is, mint szeretnék. Elkezd nőni, és tudja, hogy még nem jött el az idő a teljességhez. Aztán végül megmutatja magát, megmutatja ki is ő valójában. Minden hibájával és szépségével együtt lehet csak "Ő". Aztán végül valami mindig megváltozik, talán el is romlik kicsit. Elég egy kegyetlen régi emlék, egy felhő, a szél, vagy csak az idő múlása. S végül, lassan, fájdalmasan újra olyan lesz, mint régen volt. Kicsi, alig látható, szinte jelentéktelen. De bármily kicsi, aki keresi, mindig megtalálja!
/Reménycsillag/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése