"Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Emlékek, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámoznak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró, hasztalan holmik a házban. Itt - ott, valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy - egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb - rövidebb ideig. Aztán szépen és észrevétlenül végképp elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy, mint az élet, ami velünk indult, s valahol egyszer elmaradt!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése