"A szeretetüket használta fel ellenük, és ez így megy minden nap, szerte az egész világon."

"Egy ártatlan, bűnös lélek voltam, az életem tele volt igazságtalansággal. A rossz döntéseim után végül a magányt választottam. Megpecsételt sorsomon képtelen voltam változtatni. Végre megszabadultam. A szeretet meggyógyított. Nincs többé harag a szívemben, ami maradt, a tiszta gyermeki lelkem."

"Biztosan lelhetsz megváltást, talán valakinek egyszerű szavaiban, vagy egy álomban, vagy valakiben, akit szeretsz. Csak egy ilyen dologra van szükséged, és lesz miért folytatnod. Ha nem veszíted szem elől, és megőrzöd a szívedben, mindegy, hány bús éjszaka áll előtted, lesz erőd túlélni."

"Hozol egy rossz döntést és valami elképzelhetetlen történik. Nem mintha szándékosan tennénk. Nem mintha bántani akarnánk bárkit is. De néha megtesszük. Néha hibázunk. És amikor felrobbanunk, sajnáljuk. Nem mintha a sajnálkozás tényleg számítana. Már nem. Mindannyian teszünk olyat, amire nem vagyunk büszkék. Ezt megértem. Tudom, hogy senki sem tökéletes. De hogy élhetsz ezzel? Hogy kelsz fel minden reggel és nézel szembe a világgal, tudva, hogy csinálhattad volna jobban? Hogy jobban kellett volna csinálnod. A sajnálat elég? Egy bocsánatkérés tényleg meggyógyítja a sebeinket? Enyhíti a fájdalmunkat? Lehet meg nem történté tenni a fájdalmat, amit okoztunk?"

...

- Képzeld el, hogy van egy ember. Aki mindig segít. Aki mindig meghallgat. Aki a leghangosabb szó. Aki a csended. Vagy csak nevezzük a barátodnak! És talán te is ezt jelented Neki. És egyszer csak jön egy vihar és letépi rólad és vele együtt mindent. Minden szép estét, minden közös emléket, minden beszélgetést, minden könnyes nevetést és csak a felnagyított fájdalmat és az egyedüllétet hagyja meg. Tudod te, milyen érzés ez?
- Nem éltem még át ilyet, de azt hiszem....
- Akkor ne mondj inkább semmit. Mert ha elképzeled, a te szívedbe is beköltözik. És azután minden este imádkozol, majd reggel rettegve ébredsz, hogy el ne jöjjön a te viharod. 
- De talán reménykednék is, hogy egy nap a vihar irányt vált és lecsendesedik. És akkor újra kisüthet a Nap és vele együtt visszatér a barátom!

 /Reménycsillag/

"Az embernek nagyon nehéz egyik pillanatról a másikra lemondania mindarról, amihez ragaszkodik."

Már nem...

"A fehéret speciel utálom, mert határtalan. Fehér éjszakák, fehér zászló, fehér papírlap, fehér hajszál (...), sőt a fehér tulajdonképpen nem is szín. Maga a semmi, mint a csönd. Szavak nélküli zene, zene nélküli csönd. A csönd: fehérség. Nem bírom a csöndet, sem az egyedüllétet, ami ugyanaz."

Darvasi László

"Nem tudta már, mi a magány, a kivetettség vagy láthatatlanság. A hold neki sápadt, a csillagok neki szikráztak, a szellő az ő tarkóját hűsítette, s a szájába illesztett fűszállal most már akkor zenélt, amikor csak kedve támadt. Nem volt többé magányos. Ő maga volt a magány, ami, akár egy hatalmas lélegzet, szerteáradt a földeken, s amit senki sem látott, és mégis mindenki érzett, amikor az életére gondolt."

Szabó Lőrinc

"Most ébredek. S már hallom újra, látom,
amit nem láttam az előbb:
ágyam fejénél vigyázni a villanyt,
kis órámban a ketyegő időt:
a valóság magánya visszahódít
és ami egy volt a fél éjen át,
most ketté válik és mint két kísértet
nézi egymásban két élet magát."