...

- Képzeld el, hogy van egy ember. Aki mindig segít. Aki mindig meghallgat. Aki a leghangosabb szó. Aki a csended. Vagy csak nevezzük a barátodnak! És talán te is ezt jelented Neki. És egyszer csak jön egy vihar és letépi rólad és vele együtt mindent. Minden szép estét, minden közös emléket, minden beszélgetést, minden könnyes nevetést és csak a felnagyított fájdalmat és az egyedüllétet hagyja meg. Tudod te, milyen érzés ez?
- Nem éltem még át ilyet, de azt hiszem....
- Akkor ne mondj inkább semmit. Mert ha elképzeled, a te szívedbe is beköltözik. És azután minden este imádkozol, majd reggel rettegve ébredsz, hogy el ne jöjjön a te viharod. 
- De talán reménykednék is, hogy egy nap a vihar irányt vált és lecsendesedik. És akkor újra kisüthet a Nap és vele együtt visszatér a barátom!

 /Reménycsillag/