Remenyik Sándor - Valaki értem imádkozott

"Mikor a bűntől meggyötörten,
A lelkem terheket hordott, 
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem, 
Valaki értem imádkozott. 
Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is aki szeret,
Jó barátom vagy testvérem.
Én nem tudom, de áldom Istenem,
ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem egyszer is imádkozott."

Kovács Ákos

" ... Úgy aludni el
hogy sem közöny sem bánat
bennem
nem ver gyökeret
hogy mások kicsinysége
nem növeszt meg engem ... "

Kovács Ákos

"... Egyetlen, ami emberi: szerelemmel szeretni, értelem és remény nélkül, talán épp a reménytelenséget űzni. ..."

Fodor Ákos

"Szabadság az, ha megválaszthatom: kitől és mitől függjek."

„Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttesüveget, és megtöltötte 5-6 cm átmérőjű kövekkel. Majd megkérdezte hallgatóit:„Ugye tele van az üveg?” „Igen” – hangzott a válasz.Ezután elővett egy, apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután a professzor elővett egy, homokkal teli dobozt és elkezdte betölteni a homokot a befőttesüvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.„És most – mondta a professzor – vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok – a családod, az egészséged, a gyermeked, a barátaid – ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok – az az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod szempontjából. Játssz a gyermekeddel. Menj el orvosi ellenőrzésre. Rendszeresen látogasd rokonaidat. Törődj a pároddal. Mindig szakíts időt barátaidra. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, bevásárolni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj – azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi: csak homok."

Osho

"Az egyik pillanatban még itt volt, a másikban már nincs sehol. Az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk. És csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk: mennyi erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért! Egy állomás várótermében ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk: egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni, uralkodni próbálunk másokon - politizálunk. Aztán megjön a vonat, és mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna."

Müller Péter

"Néha, akit a legjobban szeretünk, úgy suhan el mellettünk az életben, mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna. Te jobbra robogsz, ő balra, éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel: -Szervusz! ... Szervusz! ... Vagy még? ... Én is vagyok! ... Isten veled! ... Mikor találkozunk? ... A választ már nem hallod. 

De ennél jóval kisebb léptekben is hasonló történik, ha kiszabadul a mélységből ez a vulkanikus szereteterő. Tudják ezt jól az írók, hogy mondjuk egy Rómeó megtalálja ugyan örök szerelmét, Júliát, s közöttük eltéphetetlen vonzalom szövődik, szinte emberfeletti szerelem-energiából - lényük felizzik és egymásba forr - csakhogy körülöttük összedől a világ, családok, barátok, s egy egész városállam sorsa megváltozik, sokan meghalnak, s ők is csak egy másik, nem földi síkon lehetnek boldogok. 

Egy biztos: ez a Szeretet mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy."

Hamvas Béla

"Tégy, amit akarsz. De mindig tudni fogod, mitől féltél. Félni annyi, mint meghalni. Annyi, mint mulasztani. Annyi, mint soha. Soha többé. Értsd meg, soha, soha többé. Életed parancsa nem az, hogy kell. Mert nem kell semmi. Nincs kényszer. De tudd meg, hogy ezt itt soha nem tudod megtenni többet. Amit nem teszel meg itt, ma, most, azt nem fogod tudni soha. Amit félsz megtenni, most, azt elvesztetted örökre."

Clive Staples Lewis

"A ragaszkodás ... a szeretet legszerényebb formája. Sohasem pózol. A szerelemre vagy egy barátságra büszkék az emberek. Ám a ragaszkodó szeretet szerény, sőt szégyenlős."

Erich Maria Remarque

"Egy hét. Egy örökkévalóság annak, aki valóban boldogtalan. Annyira, minden porcikámmal, keresztül-kasul boldogtalan voltam, hogy egy hét alatt elfogyott az egész. A hajam is boldogtalan volt, a bőröm, az ágyam, még a ruháim is. Annyira tele voltam boldogtalansággal, hogy semmi sem létezett azon kívül. És amikor már nem létezik semmi más, akkor lassan megszűnik a boldogtalanság is, mert nincs semmi, amihez hasonlíthatnád. És ekkor jön a teljes kimerültség. Aztán elmúlik az is. És lassan újraéled az ember."

"Úgy emlékezett rá, mint ébredéskor az álmaira szokott az ember, mint valami visszahozhatatlanra, amely minden lélegzetvétellel egyre jobban távolodik." 

"Ha egyvalamit megtanult ebből az egészből, az az volt, hogy milyen könnyű elveszíteni valamit, amiről azt hitte, hogy örökké az övé lesz."