"Istenem, milyen hamar itt lesz az idő, amikor többé nem látom, nem hallom a határozott, megnyugtató lépteit a házban, nem találom az asztalon a virágait. És mit értem el eddig? Álmodoztam (...), ahelyett, hogy megnyertem volna, hogy harcoltam volna érte, hogy örökre magamhoz vonzottam volna! Minden eszembe jutott, amit valaha a szerelemről mondott, száz finom, figyelmeztető szó, száz csendes csábítás, ígéret talán. És én kezdtem velük valamit? Semmit! Semmit!"